Egy hideg november végi pénteken ismét túrára gyülekeztünk Ryanéknél.
Kiscsapatos, hiszen a létszám: Drogos, Sün, Ryan, Hegyó, én.
Így egy kocsi pont elég. A történet ott kezdett érdekes fordulatot venni, amikor kiderült, nyári gumik vannak fent. De úgyse fog havazni…
Miután gondolatban végrendelkeztünk, nekivágunk. Az út unalmasnak ígérkezett, amit csak a geoládák miatt kitört diplomáciai konfliktus színesített. A várpalotai tecsózás után olyan hószakadásban szenvedtünk föl Tésre, amilyet ritkán lát az ember. A kocsma előtt már tízcentis réteg, ami hógolyózásra sarkallta a népet. Odabent pedig fülledt meleg, ülőhely hiányában a falat támasztjuk és isszuk az Isten hozott söröket az Alba Regiásokkal.
Ők valami klubot emlegetnek, átnéznének oda. Invitálnak minket is, de inkább a házba mennénk. Így hát elválunk, majd ott találkozunk. Persze régen járt a csapat Tésen, nehéz megtalálni a házat, különösen ekkora hóban. Többszöri elakadás után Ryan kiszáll, és gyalog keresi a helyes irányt. Erre azonban másnap már nem emlékezett, pedig az egyik kereszteződésben egy buszt is föltartottunk.
A háznál sehol senki. Térerő akadozik…
Fél óra fagyoskodás végén örömmel üdvözöljük házigazdáinkat, akik a klubot otthagyták miattunk. Még megnézzük a barlangász kiállítást, kutakodunk régi évkönyvekben, naplókban, fényképek között, majd nyugovóra térünk.
Másnap beszédre ébredünk, ami szokatlan, csak egyvalakit hallunk.
A reggeli elnyammogása után tornával folytatjuk, hiszen nyári gumi van fölrakva. Feltehetőleg a kocsitolás rendszeres program lesz a hétvégén.
Túratervünk a Csengő és Bongó zsombolyok.
Hosszas séta a végtelen hómezőn, közben a méretes barlangkulcs többször körbejár.
Megérkezve látjuk, a barlang száján ömlik be a víz. Az átöltözés a havon igen gyorsan sikerült. A tésiek, akik felkísértek beosztják egymást. Egyikük a Csengőbe, másikuk a Bongóba jön velünk. Drogos a térgye miatt fent marad felszínezni.
És megkezdőik az ereszkedés a szűk járatban. Nehezítésként még ömlik a jéghideg hólé a nyakunkba, és párszor helycserét is kell végezni. Amíg Ryan a helyi erőkkel együtt végrehajtja a beszerelés műveletének megvalósítását, mi választhatunk a felszíni kockára fagyás és a barlangi elázás között.
Az erősen lefelé tartó járatban a víztől csúszós kövek sportszerű nehezítések, ám a pillanatok alatt összefröcskölt és bepárásodott szemüveg véleményem szerint már aljasság.
Egyszer csak a kezembe akad egy bevezető szár, nyomban csattan is a kara.
Innen már kitágul a járat, szépen a fal mellett ereszkedünk. Sünnek ez az első igazi köteles barlangja, a 7lyuk gyakorlás volt.
A Harang-akna alján megáll, nekünk pedig egy kuszoda után hátra van az Óriás akna.
Leérve vas „ácsolatban” húzódó létra visz tovább a Vacorgóhoz. Ide egyesével lemászunk, de a továbbhaladáshoz nincs sok kedvünk.
Így hát kifele vesszük az irányt, Hegyónak segítek a kiszerelésben.
Mire kiérünk, a többiek rettenetesen fáznak, mi is gyors mozdulatokkal váltunk ruhát.
A Bongóba pedig átfagyva, vizesen senkinek nincs kedve lemenni, ezért inkább hazaindulunk, a forralt bor ígéretével eltelve.
Útközben játékos szocializációs verekedésünk elriaszt egy csapatnyi őzt.
Az út felé közeledve beszédet hallunk, de megint csak egyvalakinek a hangját. Lehet, hogy reggel óta abba sem hagyta?
Mindegy, a lényeg rendesek voltak és kijöttek elénk kocsival.
Megköszönjük a fáradozást, de inkább gyalogolnánk.
Az esti program evészet, hátmasszázs, overál szárítás, kocsma, és végül a nap fénypontja a forralt borozás. Sőt, nagy lelkesen meg is gyújtjuk az egészet, de aztán a lángoló bornak véget vetünk, még kárba vész az alkohol…
A reggel nehezen jön el, és mint égi szózat, hallatszik a folyamatos beszéd. Ennyi idő alatt lokalizáltuk a hang forrását és bizony megdöbbenve tapasztaltuk, mindez egyetlen ember műve. Sün már nem is bírja idegekkel: „Hogy nem hűl ki a gyomrod!?”
Emberünk nemhogy megsértődne, de újabb okot talál az anekdotázáshoz.
A hócsata valamennyire felébreszt minket, de borzalmas lassan döntünk, a legtöbb kijelölt barlang messze van, vagy már beomlott, vagy akármi.
Végül hosszas küzdelem és meddő vita után az Alba Regiát látogatjuk meg, tudományos kutatási célokból, ellenőrizendő a klímaelemeket.
Ehhez ívet töltünk ki, amin szerepel a „pruszik száma”, gondolom a tésiek közös cucca van jelölve számokkal.
Sün sehogy se tudja értelmezni, mi meg rosszallóan csóváljuk a fejünket, „nahát megveszi a pruszikot, de meg se nézi a számát. Legalább kérdezted volna meg! Most honnan fogod tudni?”
Kicsit még szemétkedünk, mert szemétnek lenni néha jó, aztán elröhögjük magunkat. Most már nem tudnánk így megetetni.
Odalent főleg a gebődés, agyag és a sok denevér a jellemző. Szép lassan, komótosan haladunk, amíg csak a járat el nem tűnik. Egyszerűen nem folytatódik. Hát ez képtelenség!
Keressük mindenfele, valószínű ez az U-szifon és az a helyes kis omladékkupac zárja el.
Ki kéne ásni, de elég hosszú idő lenne, inkább egy agyaglejtőn jót dagonyázunk. Persze, a hőmérőt nagyon tudományosan megnézzük.
Kifelé még egy kisebb omlást kell átvészelni, aztán indulhatunk is a nyakig érő hóban hazafelé takarítani és összepakolni.
A kocsiban próbálunk énekelni, a hó lassan esőre vált, mire beérünk Budapestre.
Egy kocsma még belefér, aztán szétszéledünk, beleolvadunk a hétköznapokba, hogy titokban felkészülhessünk a következő túrára.
Frenk
Ugg shoes ,
Ugg store ,
ugg boots sale uk ,
ugg boots uk sale,
uk ugg boots,
ugg australia sale uk,
ugg australia uk,
ugg australia sale
uggs for cheap ,
ugg snow boots ,
sheepskin ugg boots.
ugg boots outlet,
ugg boots australia ,
uggs boots outlet ,
cheap ugg boots ,
ugg boots cheap ,
cheap uggs online.
discount ugg boots ,
ugg bailey button triplet ,
bailey button uggs.