Kelempászék bekk tu Tés, ól rájt!
Rájenék-kocsival mentünk, Frenk a volánnál, Sün, Elnök, Zé, Rogos. Civil és katonai navigációs segítséggel estére megérkeztünk a Tési Házhoz, szívélyes fogadtatás, bekuckózás a Padlásra, helyi erőkkel való ösmerkedés („nézd, még csak most pelyhedzik a hónalja…”).
Aztán ránk virradt a szombat, Frenké volt a 7 órás ébresztés hálás feladata, közös reggeli szalonnás-gombás rántotta, á lá Sün, nyááám.
Jól célba vettük a Jubileum-zsombolyt: Wááá/ én itt nem férek le/ milyen lesz majd ez felfelé/ WÁÁÁ/ itt nem eshecc le, szűk a fal… hophop!!!... egyeseknek tág a szűkület…/ WÁÁÁ/ menjetek tovább, itt nemtok átjönni… Frenk, hol a Robi?...Kiment??...Most szopattok a Fekete miatt?/ pijjj…-mert már a Helyiek lent voltak. Izgalmas hágcsók, kövesd a vezetéket…
Kiérve kulturáltan megvitattuk a tésiekkel a „szűk” jelző eltérő értelmezését. És annyira bemotiválódtunk, hogy jól lementünk velük még 2 víznyelőbe, amik a feltárás sorrendjében számozódnak és jó sok van belőlük a Fennsíkon. Ők sem voltak tágak, viszont izgisek annál inkább, és annyira össze-széjjel vertük magunkat, hogy a tervezett Háromkürtő-zsombolyt kollektíve elvetettük. Pedig Rájen többször is rákérdezett. Bizony!
De mink nem, inkább visszamentünk Házba és ettünk Sünimami-féle csííírkeperkeltet, köszönjük szépen, elképesztően-bealvósan finóóm volt!! Estére zenés mulatságot rendeztek a Helyiek, meghívtak minket is, közben formálódott egy Szélmalom Szekció. A sötétedés már a szántóföldeken érte a három geoládázó Donkihótét. Bepróbáltuk a malmokat, de le voltak zárva, biztos tudták, hogy jövünk... Viszont kaptunk a fejünk fölé 1000nyi csillagot, akadt olyan is, ami lehullott az égről.
Visszatérve a kocsmába élőzenébe és lelkes pólócserébe csöppentünk, albás pólót kelempászosra, meg sajátot sajátra, igen, ilyen is volt.
Aztán nyugovóra térés az időközben gimisekkel megtelt Padláson, akik Gyilkosoztak és kipenderítették a macskát, mert nyávogott (holott lehet, hogy csak altatódalt énekelt a gyerekének, akit másnap jól ki is hozott nekünk megmutatni).
Vasárnap ezek az ebugatták 7-kor keltek busz-indulásból kifolyólag, az éberalvó Kelempászok is, ezvégett (azt a lámpát NEkapcsoldfeljó? köszi..) aztán reggelifőzés és speleológiai keresztvegyülés: 2 fő tési ment Rájenékkel Csengő-Bongózni, tésiek meg Frenkkel és Rogossal és sok egyetemistával az Alba-Regiába. Hát hogy az mekkora egy istenkirály barlang!! Alapból a Kupola-teremig mentünk volna, de a tési túratársak nagyon vágytak bemutatni a CO2-s nehézlégzéses technikát, ezért irány a Kutya-ág. Kb. 112 méterig jutottunk. Zihálás, főleg visszafelé. Szűkületorgia: vízszintesen, ferdén fel, le fejjel előre, egyenesen fel, lábbal, keresztül át. Hágcsók. Gyáre, gyáre. Én itt nem fogok tudni. Dehogyisnem, gyáre. Lépj a fejemre. De azé ne a fejedre lépjen, arra nem szabad, hé… Jaj a fejem, hány kiló vagy? Hát ez egy lány, úgyse mondja meg… Nnna, itt úgy kell feljönni, hogy csak bal lábbal tucc lépni és csak ide…
Volt egy hosszabb üzemállás, trágár dalokkal színesítve, és bár Tésen is átalvetik a kákát a kerítésen, de ennek teljesen más következményei vannak, mint nálunk, lelkendezne Bartók Béla.
Nagyon jó túra volt, meg lettünk hívva máskorra is, és akkor még izgibb részeken járunk majd.
A Csengő-Bongó Szekció élményeit is kérjük szépen… :-*
A Házhoz mink értünk oda hamarább, rendettevés, dejó, megjöttek a többiek is. elköszöntünk Téstől, aztán folytattuk a búcsúvételt a kocsmában, nemsokára viszont látásra!
Köszönjük szépen!! <3
Módosítás: (2011. október 20. csütörtök, 15:02)