Headline

Kis csapat gyülekezett pénteken a Ryanéknál: Vali, Frenky, Ryan meg Csibe. Pityke is odajött, de aztán el is ment fogorvosolni a gyökerét. A kocsi fullra pakolva, frissítŒk betárazva kézközelben, így garantált a jókedélyı utazás. Útközben Tescozás, ami gyorsan menne, ha a Csibe nem kóvályogna zombiként az áruházban. Büntetésként a szigorú arcú Frenky és Ryan „kivezetik”, majdnem „földre viszik”, az autónál terpeszállás, motozás, végül megússza egy tockossal. Tatán a szállás Pepénél, ahol már javában megy az alapozás (Balu és Pepe, valamint a lányaik, plusz Ákoska, de Œk nem alapoznak). Többek nem jöttek el a búúúzibakonyiaktól, nyilván féltek a visszavágótól, ami a legutóbbi közös hétvége végett kijár nekik :) Belakjuk a szobát, aztán bevetjük magunkat. Segítünk elfogyasztani a Unicumot (ez maradéktalanul sikerül is), és egyebek mellett a dúúúrva, nyálkŒelleni dijópálinkát. Ez utóbbi betesz mindenkinek, sikerül alaposan bekarmolni. A zenét illetŒen nem tudtunk dılŒre jutni (oldszkúl magyar rock vs. germán punk rock), de hajnalban már akadt pár nóta, amit hangosan is elénekeltünk Frenky jól ismert léggitár szólójával. Aztán lassan elszállingózunk a hálókörleteinkbe, de hiányzik Pityke horkolása, és dolgozik a rumoskóla, tehát alvás nulla, hallgathatjuk a szerényen kattogó fıtéscsöveket.

Szombaton reggel a megszokott kitolt ébresztŒvel kelegetés, vakaródzás, hosszas reggelizés, megszállási terv készítés. Ezt így leírni rövidebb, nem volt ilyen gyors :)) Felszedjük még a Pepe családját, és konvojban fel a hegyre. Sajnos a mi kocsink volt a legalacsonyabb alvázilag, így párszor izgalmas hangok jöttek alvégrŒl, szegény ijedt Vali minden ilyen alkalommal felkiáltott :) Ezen kívül eseménymentesen értünk fel a kisházhoz a talajmenti fagyban. ElsŒként a Kullancsos-barlangot nézzük meg, ahová az apróságok is lejönnek. Ákoska sztárfotókat készít, ami kissé belassítja a haladást (viszont utólag elégetten bólogatunk, mert jók lettek). Nagyon helyes a hasadék az Ékszerdoboz teremmel (még akkor is, ha maga az ékszerdoboz már csak városi legenda). Némelyik létra kicsit mókás. Olyan lengedezŒs, amitŒl az ember Tarzannak érzi magát. Ébredeznek a kis kelempászok is, van belŒlük pár. Néhány helyes csepkkŒlefolyás, viszonylag tág járatok. Visszafelé benézünk a meanderes ágba is, amit egy bizonyos egyén gázzal áraszt el pusztán gonoszkodásból :). Itt van egy terem, ahol szép farkasfogas cseppkŒzászlócska is van, néhány csilli-villi cseppkŒlefolyással egyetemben. A bejáratnál levélesŒ vár, amivel a lyányok megszórnak minden kilépŒt, persze mindenféle csokit meg földi jót ígérgetve. Ezt aztán egész hazaúton próbálom kipislogni a kontaktlencsébŒl. Visszafelé látunk egy csapat muflont is, habár én csak a fehér seggüket láttam felvillanni, azonosítani nem tudtam Œket. A következŒ a Betyárkörte-barlang. Igen szép látvány a vígan rothadó állványzat, a betonoszlop és a toldozott-foltozott omladék. Nagyon autentikus. Az egészre a koronát a felgyülemlett CO₂ tette fel, amit csak kifelé azonosítottunk, mivel mindenki feltınŒen és aránytalanul sokat lihegett, habár a hirtelen megmakacsodott karbidlámpával és a behalt öngyújtóval együtt ez már gyanús lehetett volna. Kinn közben vidám tábortız és napsütés kerekedik. A következŒ barlang a sorban az elŒzŒvel névrokon Paksi mogyoró-barlang. Érdekes megfigyelni a helyi barlangászfauna ánuszorientált névadási szokásait. Mellesleg ez a barlang sem kerül fel a kedvencek listájára, pedig volt benne egy szemrevaló hasadék, meg egy húhaanyázós szıkület visszafelé, de a poén a kútkáva, ami úgy állmagasságban kecsegtet a kijutással, lépés híján azonban csak a mátrixos überkúl gebŒdés marad, mi csajok viszont ezt elegánsan a Ryan nyakába állással hidaltuk át (höhö). Indulásnál Vali megjelöli az autó mértani közepét a holttérben gonoszul megbúvó fával, de semmi sérülés, csupán tágranyílt szemek, elfojtott rötyögéstŒl rángó szájsarkak, végül egy nagy közös megkönnyebbült kacagás. Lefelé is szerény alváz ciribiri, de ezt már fel sem vesszük. Még mielött hazaérnénk, megnézzük a Katona-forrást, és a köré épített, valaha szép fürdŒt. Ryan párás szemmel integet gyermekkora szeretett „katkoljának”. Pityke már a ház elött vár minket, Œ munkából érkezik, és alaposan kiveszi a részét az esti hepajból a frissen feltöltött Unicum készlettel, merthát igen, ez az este is a tinktúrák fŒszereplésével végzŒdik.

Ezek után reggel nehézkesen ébredünk, amit nehezít a tény, hogy az idŒjárás semmivel nem járul hozzá, hogy megszépítse a napot. Szél, szemerkélŒ esŒ, múló kényszer az indulásra. Végül azért csak összekaparjuk magunkat, átgurulunk Tatabányára, a Vértes László-barlanghoz. Ebben sem lehet elfáradni, hacsak nem veszi valaki véresen komolyan a humorosan elhelyezett szıkületi létrát, és a hajtıkanyarral nehezített szuszogót, ami amúgy rosszabbnak tınik, de végül sima-liba volt visszafelé is. A végpont elött lecövekelünk, mert az utolsó létra reményvesztve rozsdáll a földön, mi pedik túl kényelmesek vagyunk a kissé kitett travizáshoz. Páran bekukkantanak még a SzŒlŒsi Arany-lyukba, de tényleg csak köszönni, aztán a  Lengyel-barlangba is, amit ugyan lakatmentesítettek nekünk, de a zár kinyitásához nélkülözhetetlen célszerszámot nem mellékelték. DE (But, ahogy Unti mondaná), Pitykével nem lehet packázni. Puszta kézzel, Bigyó felügyelŒt megszégyenítŒ ujjperckészlettel kinyitja a zárat. Nem maradnak soká itt sem, már bizsereg a sofŒrök ujja. Ákoska nem csap le a kínálkozó fuvarra, ezért könnyes búcsú, és kétfelé szakadva elgurulunk haza. A túra mottója: "bevág a tanga".

Nagyon hatékony hétvége volt, legnkábbis kelempászos mércével nézve, legközelebb a közelbe, a KeselŒ-hegyre jövünk kötelezni.

Csibe