Headline

Bükk

Végre eljött ez a perc is…

A hosszú nyári szünet után indulunk Bükkbe! Ez a hely mindig kedves nekem, bár csak kevésszer voltam itt. De most külön csemegék lesznek: Fekete, Balekina ráadásul a be-és kiszerelés műveletét a kopaszok fogják megvalósítani pusztán gyakorlásból.

Az indulásnál Ryanék Fordja tökéletesen megtelik, hisz az öt ember (Drogos, Csibe, Ryan, Zé, Frenk) cuccán és személyén kívül még a köteleket is ide kell begyűrni.

Jön még Vali és Pityke is, értelemszerűen saját gépjárművel.

Miskolcon összetalálkozunk velük és a kulcsért, valamint Létrásra már együtt érkezünk.

A házban csak mi vagyunk, az előkerült lámpák fényárba borítják a szobát, miközben lelazítjuk a hosszú úttól megfeszült izmainkat és idegrendszerünket. Ezalatt megkezdődik a pókvadászat, a hűvös idő beköszöntével ugyanis irdatlan nagy pókok költöztek be. Némelyiket sikerül kitessékelni, egynéhány ellen fizikai kényszerítő eszközöket alkalmazunk, de a többség bent maradhat, ezeket nem vesszük észre, valahol megbújva arra várnak, hogy elaludjunk…

A reggel békésen jön el, reggeli után irány a Szikla, valamint a barlangkulcsok átvétele. A hétvége hülyevicc sorozata már itt elkezdődik, mondván nincs kulcs. Persze ezen átlátunk, ugyanis a két mókás kulcshordozó (Ryan, Pityke) állításai nem fedik egymást.

A szokásos sziklai lassú vegetálás után nagy nehezen elindulunk a Feketéhez.

A barlangnál lassú készülődés, a beszereléshez Dóri készül fel, az én feladatom csak a végén jön el.

Addig Zé próbálja kinyitni a barlangot, ebben segítségére van Pityke és Ryan is. Végül a két fiú átveszi a kezdeményezést, de így se mennek sokra, hosszú próbálkozás után feladják. Berozsdált a lakat. De miért, hogyan? Hát ez egy VÍZNYELŐ!!

Akkor hova menjünk? A csapat szája elkenődik, ez volt a legjobban várt barlang. Dóri mosolyog kínjában, mire Pityke rögtön letámadja. És se bírok magammal, erre Ryan odadobja a kulcsot: Próbáld meg!

Hát jóvan. Szomorúan mászom le, keresem a lakatot, előbb megvan, aztán nincs, aztán azt se tudom mi van. Még szomorúbban kullogok ki, mikor veszett nagy röhögés fogad. A lakat már rég ki van véve, csak a gerendát kellett volna megmozgatnom. De annyira neki voltam keseredve, hogy nem is figyeltem erre. A két mókamiki jól szórakozik, a többség szerint viszont igencsak hülye vicc volt.

Megindulunk most már lefele, Dóri nagy precizitással, és gyorsan szerel, a csapat elég hamar leér a köteles rész aljára. Még fényképezni is van idő, csomó beállított képekkel.

Aztán tekergünk a meanderekben. Ez egy csuda barlang, valami megfogja az embert már az első pár méter után. Olyan sejtelmes, misztikus az egész, ami csak fokozódik lefelé menet.

Aztán eljő az idő, kifelé vesszük az irányt, előtte Pitykével még szétnézünk erre-arra, de az omladék miatt inkább visszafordulunk. Hamarosan elérkezik a kiszerelés, Pityke segít mindenben, az utolsó aknában pedig három denevér ad díszkíséretet egész a kijáratig. Sőt, az utolsó kikötés kiszedésénél még csicseregnek is nekem.

Az akna szájánál pedig további segítséget kapok, Drogos és Ryan is vár rám. Ezt rendesen meg is járják, Dórira az egyik denevér alaposan ráijeszt, Ryan arcát a másik meg összenyálazza.

Lentről sikerült még két erdei békát kimenteni.

Mire leslószolunk, már sötét van, a házhoz érkezve pedig zajlik az élet. Itt vannak a miskolciak és a pajtánál is vannak turisták.

Mi behúzódunk, vacsorázunk, és egy szakadt húrú gitárral, gitártudás nélkül énekelgetünk mindenfélét, ami csak az eszünkbe jut.

Aztán viszonylag korai fekvés.

Másnap módosul a túraterv, a közeli Speizi a cél, amit nekem kell beszerelni. Ez a barlang nem a kedvencem a szutykos eleje és a nagy akna előtti szűkület, nameg az omladékok miatt.

Azért nekiállok, az ipszilonok nem sikerülnek tökéletesen, meg is fogadom, inkább az angol mentőt választom ezután. Még egy felfekvő kötélszakasz korrigálása és véget is ért a feladatom.

Kezdődik a keringés az omladék között. Mivel nincs rajtunk a slósz, sokkal könnyebb és jobban tudom élvezni a látványt.

Az aktív járat tényleg szép, érdemes alaposan körülnézni. Aztán elérjük a kapaszkodóköteles lemászást. Itt azonban visszafordulunk, lejárt az idő, irány kifelé. Drogos szerel ki, én csak kigépelek, köszönök a bejáratnál őrt álló szalamandrának. A ház felé tartva egy érdekes fát találunk, megállunk fotózkodni, majomkodni.

Létráson ebéd, gyors takarítás, pakolás és indulunk a Sziklához. Pityke bringával. Itt bevárjuk a kulcsos brigádot, iszogatunk, jégkrémezünk. Majd hazafelé kötelező megálló a Mr Burgernél.

Befaljuk az adagokat és most már tényleg hazafelé fordítjuk a kormányt.

Lejárt az időnk, de megfogadtuk, jövőre ötnapos túrát szervezünk ide, és akkor reszkess Bükk!

Bükkkkk

A Bükk azért volt űbercsászár, mert ennyien már nagyon rég túráztunk együtt. Hogyaszongya: Val, Pity, Rájen, Frenk, Csíb, Zé, Rogos.

Létráson szálltunk meg, a beköltözést pók-kergetés követte, olyan is volt, aki ugrott a falon!! Szép lett a Ház, még nem láttuk újonnan.

Másnap reggel lelkes felkelés, Szikla, aztán irány a Fekete, amiről GPS-ünk úgy nyilatkozott, hogy márpedig az a Balekina, DENEM. Val beiratkozott Zéhez Jozin-tanfolyamra. Ajtót nyitni az Elnök ment le Zével, de úgy jöttek föl, hogy be van rohadva a zár, nem lehet kinyitni, igen, hát ez előfordul, aktív víznyelő bg. Ültünk, néztünk rájuk. Kár, hogy ekkor nem készült kép… Aztán lement Pity próbálkozni. Neki se ment. Leszidott, hogy vigyorgok, és nem hiszek neki, pedig én csak kezdtem bekattanni, mert már olyan de olyan rég vártam erre a barlangra. Noszogattak minket, hogy próbáljuk mi is kinyitni. Frenk irány le, szerinte se. Kezdtük kiagyalni a B-verziót. Rájenék ekkor már nagyon bazsalyogtak, hát persze, hogy a triumvirátus beszopatott minket… Jólvan, jön még kutyára dér….

Elindultunk lefelé, a Felszínező Szekció pedig túrázni ment (leírnátok, milyen volt? :-*). Izgalmas volt, a be- és kiszerelést gyakoroltuk. Leérve hideg, huzat, Csíb-ereszkedéskor szektaalapítás. Vájjá, ájjámeg, még ne ereszkedj, jó… jó… nézzéfel… mehecc!- Pity ismét remek képeket készített. Kb addig mehettünk, mint legutóbb, na de azt a részt hogy hívják?

Kifelé denevérekkel bizalmaskodtunk (Frenknek segítettek kiszerelni, Rájen szemét összenyálazta a egyik, én meg visítottam), békákat hoztunk fel, akiket Csíb a hasába rejtett és mókásan ficeregtek, mint a élien, de jaj, mi lesz, ha kiér Frenk és összeszid minket??

Vissza a Házba, igencsak hamar nyugovóra tértünk, nem volt Mackókánk, hogy kolompoljon…

Másnap közösségileg átnyergeltünk a Balekináról a Speizire, itt is volt szerelés-gyakorlás, hűű az a bg is mekkora!! Gyönyörűűű, élő, olyan oldások vannak benne hogy áááá…. Láttunk foltos szalamandrát is! Pittyel és Frenkkel indultunk le a mélyebb részekre, a csordogálós vízér mentén. Mi lehet itt esőzéskor?? Nagyon tetszett ez a törmelék-labirintus, ijesztően szépséges volt, mi tartja a sziklákat a fejünk fölött?

Visszafelé Pity felkergetett minket egy alacsonyan nyújtózkodó fa ágaira, csoportkééép! Hát.. én továbbra se tok fára mászni, majnem leestem lefelé jövet. Höhö.

Aztán beterveztük a kövi Létrás-túrát, a hétvégét pedig a szokásos Miszter Burgerrel zártuk. Ja, és Zével énekeltünk hazafelé, hogy Frenk ne aludjon el.