Belépés



Ki olvas minket
Oldalainkat 46 vendég böngészi

Túranaplók

2012. július 27–29., Bakony

WÁÁ egy csomó Robotzsaru (Csíb) kíséretében, csomagokkal felfegyverkezve, a keskeny folyosón polifómot keresztbe átszuszakolva, csípóssal teletömött giroszt egyensúlyozva a harmadik kezünkben, érkeztünk meg az utsó kettő szabad helyre a vonaton.

Indulááás, a vonat nem Vááár, de Palota dee.

Nem láttuk, merre járunk, me háttal ültünk menetiránynak, cajmán, mért csak odafeléfele írjákki?

Szfv-on megkérdeztük, hol vagyunk mink vajóóón, itt szálltak le a zsernyákok, mentek Videoton meccset nézni.

Aztán jól odaértünk Várpalotára, irány Inota, Baluval. A családi ház kerítésének a tetején előbukkant egy nnagy fehér szőrmók fej: ő Boci, a komondor, a spanja Pamacs, a kicsi fekete puli, éniskiakaroknéznimikorjöttökmábegrrr.

Hát, mi úgy bementünk, hogy meg se álltunk a kert végéig (najóegykicsit), onnan nyílnak a Motorozós Dombok, amiken jól fel/legyorsultunk a Fejmegnyújtós Husaberg hátsó ülésén, annyira, hogy Csíb úgy döntött, ő kiszáll a domb tetején, és a piros helyett kék tablettát kérte… Először aszittem szivatnak, DENEM. Csibu sántított, és annyi horzsolás volt rajta, hogy több volt a horzsolás, mint a nem.

Most micsináljunk?

Ittunk.

Jegelés, Diclac, ittunk, ittunk, jegelés, ittunk, jóccakát.

Reggelre Csíb sokat javult, tudott járni!! Virslis früstököt kaptunk, aztán bg-kulcsszerzés a Kecskés Embertől, kecskesimogatás, sisakbegyűjtés a Raktárbázison, kutyasimogatás, irány Tapolca, bevártuk Rezsőt, buszpályaudvar, gyerkőcbegyűjtés, úmilyenleszabgénúgyizgulóók, nemaragylekislányom!

A Kórház-barlang előtt kettéoszoltunk: Csíb ment a Tónéző Brigáddal, Rezső+Balu vezette a Kisvakond Szekciót, én mentem velük, aztán gyerekcsere. A bg vegyes fogadtatásra lelt, volt, aki bevárta lent a Végpont-Tót meggyönyörködős bátrakat, akadt, aki benevezett az Eksztrém Kiegészítő Túrára, én kissé irányított önkéntességgel kimaradtam az első körből, de aztán nem úsztam meg a másodikat, á, Balu nem hagyta, húdeszép csipkés szűk tekergős egy részen perisztaltikáztunk keresztül Babinéjni, „na, Rájennek egy hogy teccene? –aszondaná,*****ni fogtok ****ik, *******”, igen haha, úgynevezett Mogyorótlanító a hely neve, hát, nekem mindegy, eddig se vótt…

Gyerkőcök vissza a táborba Mindszentkálára, ahová némi kitérővel, Sünimami-féle-gyors-eü-segítséggel, és Gitáros Tomival kiegészülve mink is megérkeztünk.

A sátraink helyét Mindenható TábVez Jenő a tábor végiben jelölte ki, Csíbbel már az első terepszemlekor kiszúrtuk a gumiasztalt, átvitt értelemben. Kettő is volt, állandó kertecharcok helyszíne, nemiste jössz, ajmá a 2 perc rééégleteeeeelt, a Laci nemmegyeeeel, pedig má rég nemővan, micsináljak most, erre aszonta neki egy felelősségteljes barlangászlány, hogy verje meg, és ezen úgy meglepődött, hogy abbahagyta a nyafogást.

Sátorállítás, szép volt, köszönjük a segítséget, Balu… (izé.. na…. rég is vótt és kínaiul is írták a útmutatót…)

Aztán jól leléptünk inni, abba a Könyvtárba, amit a Bakonyi Bicótúra is érintett, de Csíb hiába kereste a Dekoratív Hölgy Goblejnt Hímez a Nyelvével nevű képet, azt „biz eladták bazmeg- má elnézést”-mesélte a Kocsmáros, aki már egy másik dimenzióból komenikált velünk, tán ő a piros tablettát választotta.

Kiültünk, evvel a kedves Pultossal együtt, aki a Másik Asztalnál ülő lányának kajabált, hogy hozzon a mellettünk lévő boltból cigit Gitáros Tominak, ha má ott dógozik, és bárki jött a kanyarban (buszsofőr, hmcs, Bélabá), intett neki. Mikor az egyik Helyi Lakóós Asztaltársunk elkezdte a mobiljával túlzenélni a Másik Asztal Sebestyén Márta eszid etnópoppját, jobbnak láttuk lelépni.

Bekk tu Gyerektábor, ahol Sanyi saját természetfotóiból rendezett tökjó vetítést futrinkával, páva- /mások szerint pápa-szemes lepkével, szemhéjját bellülről bámuló pelécskével.

Aztán tábortűz, Tómi és Balu és a gitár, Mizu, Szájjelkismadár, Szőcsi Pegu (ennek mé csak a refrénje megy??), Feketeszén, Mutogatós, Üsdatenyered, Villámlikmennydörőőőg,és úgy beleéltük magunkat a Csíbbel, hogy odajött egy kislány megkérdezni: „te jól érzed magad?”

Aztán mostmáraztán mindenki ágyba lett parancsolva, mert másnap koránkelészet. Minket még meghíttak nemisegy, hanem kettő estimesére (Mátyás királyos, meg aztán egy fura nevű fickó várat épít… őőő), hazafelé baktatva még Csíb rábeszélt a gumiasztalra, aztán végül nem az Ugyemilyenjókissátor-Ez-ben aludtunk, hanem A Szabad Ég és 1.996.789.345.236.998.246.102 csillag alatt, mínusz 3, mert ezek lehulltak közben és csudááás vóóót és jáááj minyá ránk esik!

Szombat reggel van, kijött 2 kislány, hogy „nézzen minket”, ezt nem is értettem. Aranyosan elbúcsúztunk, ha Judit nénin múlik, lesz még ebből közös bgászat, sztem… :)

Sisakokat visszavittük, Tómit kitettük, irány Bakonybél, ahová jó hamar ottvoltunk, ezért a Szent-kútnál reggeliztünk, deszééép…. Eztán Fradi Kocsma, ahol már ott várt minket Val, Rájen, Frenk, WRÁÁÁÁ hurrá megin együtt. Átcsoportosultunk, a Geoládás Különítmény: ValCsíbRájen ment Kelta sírokat megtalálni, BaluFrenkDóri kicsit tovább autózva a Futómacskás-víznyelőbarlangot látogattuk meg. Ééérdekes barlang, szép, és most nem volt annyira szomjas, mint szok lenni állítólag. Van benne egy kő, úgy hívják: Trabant, szépen ingott, mikor felmásztunk róla az aranyos Fentebbi Hágcsóra. Mert van Lentebbi is, én arról aszittem, hogy nem ér végig le, pedig csak régen másztam és az akna kinevetett kissé, aszonta Rogosbazmeg csirkelekvár vagyoll, szeddösszemagad. A természetvédelem pont hun mért úgy szerepel, hogy beomlott, vajóón? (nemmivótunk…)

Fent már vártak a többiek, irány a Vajda Péter kilátó, mellette egy Golf-emlékmű, amire azt mondják, hogy légtérellenőrző radarállomás. Höhö… naja. A piramisok meg szimpla sírhelyek, mi…?

Tyűűű aztán megnéztük az Ördöglik-zsombolyt, annyira széép! Kicsit olyan 7luk fíling. Ide mind lemerészkedtünk, olyan csudás, megegyeztünk, ide is visszajövünk, akkor már slósszal, hgoy végig tudjunk menni.

Hazamentünk, és nyááám Balu-mami Aranka néni OLYAN vacsorát főzött nekünk! Palócleves és sokféle rétes! Estére társaságunk tovább gyarapodott, Blanka, FarkasAndi, Gyurma, Piszi is velünk bandáztak. Piszi elvitte Rájent egy körre. (…) NEMRÖHÖG!

Másnap irány Bátorkő, ahová vittünk sütnivalókat, nyáám, láttunk tóvá duzzadt mocsárot, szépséges sziklafalakat, nem is mentünk tovább, itt letáboroztunk, megcsudáltuk a várromot, szókincsünket bővítettük (lepityő, lutyfusz), aztán majdnem megáztunk, de kikerültük a esőt, lefelé a hegyről megvillogtattuk tájismereti/ földrajzi tudásunkat vice verza: az ott Ajka? nem, az ott a Baglyak.

Éppenhogy megérkeztünk Inotára, már BÁÁÁMM beért minket a vihaaar, kénytelenek voltunk kivárni, míg épp egy fagyievésnyi idő múlva szépen arrább vonul.

Val és Kicsi Sárga pedig HUSS hazarepített minket.

Köszönjük szépen Mindenkinek ezt a Csudás 7végét!

A rákövetkező hét elején kiderült, hogy Csíb megúszta törés nélkül, Hál Istennek. <3

LÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

 

56. Barlangnap, Klastrompuszta, 2012. június 22-24.

Hosszú várakozás után végre indulunk életem első barlangnapjára.

Különösen sok cuccal vágok neki az útnak, nálam van ugyanis 5 kilónyi hús, amit már két napja próbálok hidegen tartani. Szerencsére az utolsó pillanatokig képlékeny csapatot szállító két autó: a dobozos és a kicsi sárga elkanyarodik felém, így alig pár száz métert kell gyalogolnom a találkozási pontig. Az út alatt infókat kapunk Hepétől, aki már csütörtök este kiment. Sajnos nagyon sokan regisztráltak, kétséges, hogy lesz-e helyünk. A jó sátorhelyek is fogynak, reméljük a bakonyiak elkerítettek valami árnyas placcot.

Érkezés még világosban, lámpa nélkül megtaláljuk Pepét, aki ekkor már furán néz. A sátrakhoz igazít minket, gyorsan felütjük őket, regisztrálunk, kiválogatjuk a barlangokat, azaz beíratjuk magunkat a fennmaradt néhány szabad helyre.

Majd a büfésátor előtt megtaláljuk a B.B csapatot, Balunak már eláll a füle, a többiek is vidámak. Hamar elfogy az unikum, néhány sör is csúszik, majd egy teljes üveg piros rettenet is eltűnik a torkokban. Sajnos zene sehol nem szól, a szemek egyre laposabban pislognak és kellemesen hűvösödik az éjszaka. Aludni térünk, közben észrevesszük, Ryan már rég lefeküdt, miután a sátorkötelek közötti többszörös botladozás után Kistikka odavezette a sátrához.

Reggel szerencsére nem kell korán kelnünk, a többség mégis elég hamar felpillant. Csak Pitykét nem tudja Vali mozgásra bírni. A sátorhely tökéletes, a nap csak későn kezd odasütni, hála egy terebélyes fának, ami alá egy egész nagy csapat költözött be. Csibe sátra alatt azonban valamilyen entitás mozog, amitől először megijedt, de végül egészen egymáshoz szoktak.

A reggeli nyugodtan telik, nem kapkodunk, az első túránk tízkor kezdődik, bőven van időnk. Közben Pityke is magához tér, így hárman indulunk túrázni, persze követ minket sántikálva Ryan és Vali is jön velünk a találkozási pontig. Itt szed össze a túravezetőnk, aki már a 7. hónap táján jár. Ryan kellően le is döbben és kérdőre vonja, de ő szerencsére veszi a lapot, nem úgy, mint egy másik lány, akin látszik, hogy Ryan kérdéseitől egyre kellemetlenebbül érzi magát. Végül nem is oszt meg túl sok infót magáról. Első barlangunk az Ősi, ami konkrétan öt perc alatt bejárható, de azért megnézzük a régészeti lelőhelyet, óriás pókokat, egy csomó darazsat és egy kis terembe bekúszva a szalmacseppkő erdőt.

Hamar végezve visszaballagunk a táborba, „kipihenjük a barlang fáradalmait” majd árnyékos helyet keresünk. A többiek addig a felszínen túrázgatnak, kapcsolatot építenek. Délután már csak hárman indulunk a barlangokhoz. Másodiknak az Ariadne kerül sorra. A kőtörmelékes kaptatót nehezen bírjuk, de sikerül feljutnunk, bár a túratársak eléggé ütemesen haladnak. Rövid pihenő után leereszkedünk, csak úgy zúg a huzat. Ez a barlang is hamar megjárható, szerencsére itt is találunk látnivalókat, nézelődéssel, fotózkodással el tudjuk húzni az időt. A falakon megtelepülő fehéres kiválás nagyon szép, látunk még „denevér kijelölést” is. Azért túl sokáig mégsem tudunk lent maradni.

Visszaérve sörözgetünk, felkészülünk Zé érkezésére, sőt Valiék elé is mennek, mivel lekéste a vonatot. Addig megpróbálunk visszaütni a bakonyiaknak, orvul áthelyezzük Balu sátrát, sőt még álcázást is dobunk rá, nehogy túl hamar megtalálja.

Aztán beizzítjuk a grillezőt, és elkezdjük sütni a húst, miközben többen is erőteljes züllésbe kezdünk, én az elfogyasztott sörök hatására tudatosan(?) egyre szemetebb leszek. A húsok sülnek, élvezettel fogyasztjuk és egyikünk sem aggódik a nagy meleg miatt esélyes Campylobacter fertőzés miatt… Balu keresi a sátrát, de végül feladja, és inkább ő is indul „totáliába”.

Az este egyre vadabb fordulatokat vesz, Ryan hamar lefekszik, Balu sátra rejtélyesen visszakerül a helyére, Zé összevész egy mecsekbeli tűzoltóval, de másnap megbékélnek, én pedig hirtelen a büfésátor előtti padon találom magam és hallgatom Mentő4 előadását a kutyakiképzésről. Nem igazán értem amiről beszél de valószínűleg ő sem, tekintve, hogy másnap a vele együtt felboruló pad ébresztette, amin aludni szeretett volna egy keveset.

Az éjszakát csak egy síró baba és enyhén neurotikus anyukája zavarja meg, ami kisebb szorongással tölti el csapatunkat. Szerencsére megoldódnak a dolgok.

A reggel fokozatos rehabilitálódással indul. A mozgáshoz, netán a reggelihez komoly erőfeszítés szükséges. Pitykének ez nem is sikerül maradéktalanul, ezért Csibével ketten indulunk a Leányhoz.

Korán érünk fel, így van idő a hűvösebb erdőben pihenni egyet.

Csapatunk összeáll és megkönnyebbülésre nyugdíjas túrának ígérkezik. A kötelező bemutatkozás és ismerkedés után túravezetőnk mesél a barlangról, és érdekes régészeti leleteket mutat, amiket nemrégiben tártak fel. Ezek jobbára cserépdarabok, de egy csigolya is akad. A barlang szépsége a legutóbbi látogatásunk óta nem változott, azonban a technikája igen. Az agyaggal eltömődő szakaszon, ahol annak idején át kellett bontani magunkat, most létra és műanyag-fém dúcolás akadályozza meg az elzáródást, több helyen, ahol kitett mászással lehetett továbbjutni, most létra van berakva ott is, ahol egykor magasságom hiánya miatt Jonesnak kellett feltennie az első fogásig. Így kevéssé küzdelmes a túra, de a végén alulértékelés esete miatt figyelnem kell „Anettre” egy különben tök biztonságos mászásnál.

Visszaérve megsütjük és megesszük a maradék húsokat, lebontjuk a sátrakat, elbeszélgetünk még egy darabig, előkerítjük Ryant, aki a táborban található kevés szórakozási lehetőségek közül próbált eddig kedvére valót találni, meglehetős sikeresen.

Még megisszuk a búcsúpoharakat, aztán hazaindulunk, de előbb még megnézzük Zé magánszámát, amelynek fő témája: melyik kocsival menjek haza.

Összegezve, a hétvége azt adta, amit vártam tőle, és bár biztos voltak ennél ragyogóbb és kevéssé sikeres barlangnapok, nekem tetszett. Köszönet érte mindenkinek!

 

Módosítás: (2012. június 29. péntek, 10:58)

 

2011. 08. 12-14., bringatúra, Káli-medence

Már mindenki nagyon készült erre a túrára. Izgatottan vártuk a napot, amikor felrakhatjuk a bringákat a csomagtartóra és pár óra autókázás után megérkezünk a szállásra, ahol jó hangulatban sörözgetve felkészülünk a hétvégi, nem is nehéz tekerésre.

A Géza-féle jármű személyzete Újpesten a telephelyen állt össze. Pikkpakk beszórtuk a cuccokat, még sörivásra is maradt idő, sőt Robi megcsillogtatta logisztikai tudását: hogyan lehet a legtöbb sört a legkevesebb jégakkuval egy kis ládában hidegen tartani.

Addig megszemléltük a raktárt, és viszonylag korán elindultunk a péntek délutáni forgalomban. Még Budapesten járván az eddig elfogyasztott sörök hatására Ryan örömére megalkottuk a 2. főtétel megfordításának módosítását, miszerint egy nő akkor kövér, amikor a mellét érintő, a talpsíkjára merőleges metszősík a hasát átszeli. Később, miután megpróbáltuk leszorítani Pákót, bizalmas információkat kaptunk balesetről, hihetetlen forgalmi dugókról, így ügyes trükközéssel túljutottunk a nehezén.

Martonvásáron vígan autókáztunk, amikor Robi jelezte, gond van. A motorunk egyszerűen leállt. Kész, vége. Többet nem lehetett beindítani. Őrült telefonálgatások, két bicikli le és szerelővadászat. Az egyik bezárt, a másik nincs, a harmadik ki se jön, mert minek.

Árokpart, sörözés. A döbbenet és elkeseredés átvált és már-már mulatságos az egész. Tapasztalat szerint ezután szoktak egymásnak esni az emberek.

A szomszéd házban lakó nő megszán minket és hihetetlen szervezés árán kirendel egy szerelőt. De ő sem tud mit csinálni ennyi, vége.

Most jön a java. Valiék Pázmándra beugrottak. Pityke lejön a dobozossal, Vali a tesója kocsijával. Pityke vontat a terjengő sötétségben, Vali pedig az utasokat szállítja a szüleihez.

A sérült kocsiban már világítás se, ráadásul egy sötét kereszteződésben elszakad a kötél. Riadalom, toltuk veszettül, mert keresztben jönnek. Rá a kötélre, így az autó önmagát fogta meg. Mindmeghalunk. Egyszer csak Valiékhoz érünk. A szülei nagyon kedvesek, vendégszeretők. Köszönjük! Még Vacak, a kutya is segít oldani a feszültséget. Merthogy Csibe kocsi is műszaki hibás és a négyből csak egy embert tud levinni.

Végül rettenet bonyolultan, Géza Zsujának barátnője lett mozgósítva, aki elszállít minket ingyér, sőt még kis, „Németbő” hozott üvegcsékkel is megörvendeztet minket.

A szállást nagynehezen megtalálva, holtfáradtan hajtunk a ház elé.

Kitti és Zé már belakták a helyet, de a látványért, ami fogad minket nem ők a felelősek.

A szobában kemény egérszag terjeng, minden párnán, mint szállodai ajándékcsokik, egér, de inkább pele káká éktelenkedik.

A WC mellénk telepítve, egyetlen nyitható ablaka a szobába nyílik bele, ráadásul bezárni sem lehet.

A konyha még siralmasabb állapotokat tükröz. Bár nem vagyunk kényesek, de ezt a mi gyomrunk is nehezen veszi be. A kerti asztal szutykos, ezt nem hagyhatjuk szó nélkül, tehát borítékolható a konfliktus.

Ami másnap reggel el is jön, a tulaj viselkedése, fölösleges kötözködései nem emelik a hangulatot, így nem a legjobb kedvvel vágunk neki a túrának.

Pedig ma bejárjuk majd az egész medencét. Salfölddel kezdünk, ahol a kőtengert lazán elhagyjuk, pedig állítólag ez a leghíresebb. Az erdőbe rejtett Pálos kolostorromnál azonban hosszan elidőzünk, máris pihenünk, nézgelődünk. Ryan az egyik fal tetejéről elemzi a terepet és magyarázza a kolostorok felépítését. Jólesik a nagy melegben a lombsátor alatt kultúrálódni.

De már szeretnénk végre inni is egy jót, így indulás valami lakott rész felé. Az első próbálkozás nem jár sikerrel, de két faluval arrébb megtaláljuk a kocsmát.

Ekkor robbanásszerű csokivadászat veszi kezdetét, amíg a kocsmából beszerzett söröket fogyasztjuk a kerthelységben. Közben megtanakodjuk, hogy a falra festett motoros csajt a pultoslányról mintázták-e?

Tovább tekerünk, miközben a lapos medence emelkedni kezd, ami sokaknak furcsa, pedig a medencék széle logikusan emelkedik. Különben nem így hívnák.

A peremen található Szentbékkálla, ahol sokkal látványosabb a kőtenger, sőt a helyi ingókő is itt billeg. Sok a turista, bringás, kiválasztunk egy külsőre szimpatikus hölgyet és követjük, hiszen ő biztos ismeri a környéket.

A Kelempász megszállja az ingókövet, bemozgatjuk, reng a szikla, na ki mer kiállni szélére?

A népek látványosan hátrébbhúzódnak, a gyerekeket fedezékbe viszik. Végül nem szakad le semmi, indulásnál egy darázsfészket lelünk. Tisztán természettudományos érdeklődésből megvizsgáljuk tűrőképességüket. Eléggé véges, így egy futással érjük el a bringákat.

Kezdődik az újabb tekerés, a Velétei palotaromnál keveset időzünk, mivel már csak a falak állnak. Egy rövid udvarlás még belefér, aztán a Hegyestű kiemelkedő kúpja irányt mutat. Sajnos ebbe beleesik Köveskál is, ahol a falu határon megállunk egy sültkolbászra egy üvegtigris utánzatban.

Jó, lehet Ryannek nem kellett volna a digitális mérleg serpenyőjét nyomkodni, de a „kedves” fogadtatást mégsem érdemeltük meg. Szinte szégyelltük magunkat, amiért itt merészeltünk ebédelni. Persze, alapból nem vagyunk egy szégyenkezősek, de ha ezt éreztetik…

Gyorsan tovább is tekertünk, miközben kivitelezhetetlen bosszút forralunk. Azért meglepően rideg a fogadtatás medence szerte.

Mire a Hegyestű csúcsát elérjük, keményen megszenvedünk a brutális emelkedővel, ahol az autók is egyesben küszködnek fel. De dolgozik a férfiúi büszkeség, tolni zsenáns lenne.

A tetőn alig lihegjük ki magunkat, máris megdöbbenünk, itt bizony keményen fizetnünk kell. Megindul az igazolványcsata, ki tud olyat villantani, amire kedvezmény jár?

A kilátás viszont csodálatos, felküszködünk a lépcsősoron, és persze kimásszuk a biztonsági korlátot is. Nehogymáne! Az egész medence itt van a lábunk alatt, balra meg a Balaton kéklik. Ritka szép látvány.

Hazafelé gyorsan tekerünk, persze egy sör még belefér Köveskálon, sőt egy defektszerelés is. Aztán sajnálatos módon szétszakad a csapat, a lányokat már korábban előre küldtük, Géza és Robi elhúz, mi Ryannel hátrébb, de így is mi értünk előbb a házhoz. Robiék elkeveredtek, telefonon érdeklődnek, miközben a falu, amelynek máig nem tudjuk a nevét, készül meglincselni őket. Aztán megszakad a vétel.

Szerencsére épségben megérkeznek és a borzalmasan mocskos szállást ivással próbáljuk feledni. Lesz aztán Blöeki, róka és még ki tudja mi minden.

Az utolsó reggelt Ákos expresszionista gatyája indítja el, amire egyszerűen nincsenek szavak, ilyet még senki nem látott, leírni is nehéz a rikító, testhez simuló ruhaneműt.

Ma a Kornyi-tavak a cél. Kővágóörs előtt egy lánycsapatot előzünk, szíves útbaigazítást adunk, felvezetjük őket, kedveskedünk, erre lecsávózzák Zét.

Közben kiderül: a Kornyi-tó egy nagy, kiszáradt mocsár. Inkább másfelé tekerünk találomra.

Egy bivalycsordába botlunk. Lenyűgöző és félelmetes látvány, többségünk tartja a tisztes távot, ám Robi mindenképp közelebbi kapcsolatba kíván kerülni velük. Mikor már a legnagyobb bika meredten néz minket és sűrűn kapkodja a fejét, jobbnak látjuk továbbállni, ám Robit ekkor is szinte úgy kell elvonszolni. Mindenáron etetni akarja őket!

Kővágóörsön egy étterem árnyas teraszán nagyon finomat ebédelünk, itt kedvesek az emberek, örülnek nekünk, ami kellemes csalódás a máshol tapasztalható lehangoló fogadtatás után. Egy bringás párral találkozunk, akiknek hasonló tapasztalatai vannak, így megnyugszunk, nem mi álltunk alapból rosszul a dolgokhoz.

Visszaérve a házhoz pakolászunk, összekalapozzuk a pénzt, elköszönünk, majd több csapatban elindulunk haza. Az utolsó csoport még várakozik sofőrjére, a lustálkodást csak a pulykák átvonulása zavarja meg. Nem sok állattól tartok, de ezek az óriás madarak közöttük vannak. Nem bízom bennük, az előbb is méregettek minket.

Végül elköszönünk a tulajtól és kocsiba szállunk. Vegyes érzelmekkel hagyjuk itt a medencét. Egyrészt a környék nagyon szép, érdekes látnivalók vannak. Másrészt a minimális kedvesség hiánya a legtöbb helyen megdöbbentett minket. A szálláson, kocsmában, büfében, szinte mindenhol tapasztaltuk a rosszallást. Pedig nem is vagyunk túl igényesek. Vagy épp ez volt a baj…?

 

Módosítás: (2012. április 26. csütörtök, 08:07)

 

Keselő-hegy, 2012. március 31.

Tökéletes egynapos túraidő volt reggel. napsütés, nincs koránkelés. 6an indultunk két autóval(frenk, jones, hepe, ryan; vali, pityi) a közeli tatabányára, a Keselő-hegyre. 10kor a bánya bejáratánál megkaptuk a kulcsokat, majd egy kérést (aminek csak később derült ki az értelme), miszerint ne fúrjunk be több nittet. Akkor, és ott erre a kérésre fel sem figyeltünk...szokásos szüttyögés, mojolás, kavicshegyről gurulás után elindultunk a Keselő-hegyi 1. sz. bgbe. Máskülönben teljesen hibátlan bg, kis, szép, aknák egymás hegyén-hátán. na,de...és itt világosodott meg a kérés, mit a bejáratnál kaptunk....alapcsavarok, dübelek tömege, amikből ha 1-2 használható sajnos. Szerencsétlen 9-es kötelünk kapta az ívet keményen. Felfeküdt, megtört, és minden, mit nem szabadna vele csinálni. A Hajmosó után nemsokkal meg is elégeltük, és -mivel elpukkantani sem akartuk a kötelünket-, elindultunk kifelé, mondván a másik bg-ben nagyobb szerencsénk lesz. Eközben  felszínen Valcsi drága megsütögette a kajákat, amikből alaposan befaltunk...Rövid habzsi-dözsi után elindultunk a meredek oldalból nyíló 11. sz. bgbe. Az első csalódás rögtön a bejárati akna indulásánál ért minket, amin már meg sem lepődtünk, csak rövid, diszkrét kommentelés volt :-) A pár évvel ezelőtti inditó alapcsavarok leverve, helyette egy ragasztott nitt. Sebaj, elindultunk a kb 30-as aknán lefelé, mikor is a "szokott" látvány fogadott a párkány megosztásánál:félig berohadt, alig működő dübel, amiben terhelés hatására szépen hajlik, ferdül a csavar. Ez már sok volt aznapra, ezért a párhuzamos 40-es akna meglátogatását elnapoltuk arra az időre, mikor kicserélik a barlangok alapcsavarjait, megosztásait normálisan működő alapcsavarokra. Ez elmondás szerint 1éven belül lesz. A felszínen ezek után kinéztünk magunknak egy cirkabirka 30-40 méter magas sóder-hegyet, amiről -kemény felmászás után- brutál sebességgel gurultunk lefelé jó párszor.
Ezek után már csak a szomorú búcsúzás maradt, és a fogadalom, miszerint ahogy kicserélik a barlangok vasait, jövünk rögvest vissza.

Ryan

 

2012. március 9-11., Gerecse

 

Kis csapat gyülekezett pénteken a Ryanéknál: Vali, Frenky, Ryan meg Csibe. Pityke is odajött, de aztán el is ment fogorvosolni a gyökerét. A kocsi fullra pakolva, frissítŒk betárazva kézközelben, így garantált a jókedélyı utazás. Útközben Tescozás, ami gyorsan menne, ha a Csibe nem kóvályogna zombiként az áruházban. Büntetésként a szigorú arcú Frenky és Ryan „kivezetik”, majdnem „földre viszik”, az autónál terpeszállás, motozás, végül megússza egy tockossal. Tatán a szállás Pepénél, ahol már javában megy az alapozás (Balu és Pepe, valamint a lányaik, plusz Ákoska, de Œk nem alapoznak). Többek nem jöttek el a búúúzibakonyiaktól, nyilván féltek a visszavágótól, ami a legutóbbi közös hétvége végett kijár nekik :) Belakjuk a szobát, aztán bevetjük magunkat. Segítünk elfogyasztani a Unicumot (ez maradéktalanul sikerül is), és egyebek mellett a dúúúrva, nyálkŒelleni dijópálinkát. Ez utóbbi betesz mindenkinek, sikerül alaposan bekarmolni. A zenét illetŒen nem tudtunk dılŒre jutni (oldszkúl magyar rock vs. germán punk rock), de hajnalban már akadt pár nóta, amit hangosan is elénekeltünk Frenky jól ismert léggitár szólójával. Aztán lassan elszállingózunk a hálókörleteinkbe, de hiányzik Pityke horkolása, és dolgozik a rumoskóla, tehát alvás nulla, hallgathatjuk a szerényen kattogó fıtéscsöveket.

Szombaton reggel a megszokott kitolt ébresztŒvel kelegetés, vakaródzás, hosszas reggelizés, megszállási terv készítés. Ezt így leírni rövidebb, nem volt ilyen gyors :)) Felszedjük még a Pepe családját, és konvojban fel a hegyre. Sajnos a mi kocsink volt a legalacsonyabb alvázilag, így párszor izgalmas hangok jöttek alvégrŒl, szegény ijedt Vali minden ilyen alkalommal felkiáltott :) Ezen kívül eseménymentesen értünk fel a kisházhoz a talajmenti fagyban. ElsŒként a Kullancsos-barlangot nézzük meg, ahová az apróságok is lejönnek. Ákoska sztárfotókat készít, ami kissé belassítja a haladást (viszont utólag elégetten bólogatunk, mert jók lettek). Nagyon helyes a hasadék az Ékszerdoboz teremmel (még akkor is, ha maga az ékszerdoboz már csak városi legenda). Némelyik létra kicsit mókás. Olyan lengedezŒs, amitŒl az ember Tarzannak érzi magát. Ébredeznek a kis kelempászok is, van belŒlük pár. Néhány helyes csepkkŒlefolyás, viszonylag tág járatok. Visszafelé benézünk a meanderes ágba is, amit egy bizonyos egyén gázzal áraszt el pusztán gonoszkodásból :). Itt van egy terem, ahol szép farkasfogas cseppkŒzászlócska is van, néhány csilli-villi cseppkŒlefolyással egyetemben. A bejáratnál levélesŒ vár, amivel a lyányok megszórnak minden kilépŒt, persze mindenféle csokit meg földi jót ígérgetve. Ezt aztán egész hazaúton próbálom kipislogni a kontaktlencsébŒl. Visszafelé látunk egy csapat muflont is, habár én csak a fehér seggüket láttam felvillanni, azonosítani nem tudtam Œket. A következŒ a Betyárkörte-barlang. Igen szép látvány a vígan rothadó állványzat, a betonoszlop és a toldozott-foltozott omladék. Nagyon autentikus. Az egészre a koronát a felgyülemlett CO2 tette fel, amit csak kifelé azonosítottunk, mivel mindenki feltınŒen és aránytalanul sokat lihegett, habár a hirtelen megmakacsodott karbidlámpával és a behalt öngyújtóval együtt ez már gyanús lehetett volna. Kinn közben vidám tábortız és napsütés kerekedik. A következŒ barlang a sorban az elŒzŒvel névrokon Paksi mogyoró-barlang. Érdekes megfigyelni a helyi barlangászfauna ánuszorientált névadási szokásait. Mellesleg ez a barlang sem kerül fel a kedvencek listájára, pedig volt benne egy szemrevaló hasadék, meg egy húhaanyázós szıkület visszafelé, de a poén a kútkáva, ami úgy állmagasságban kecsegtet a kijutással, lépés híján azonban csak a mátrixos überkúl gebŒdés marad, mi csajok viszont ezt elegánsan a Ryan nyakába állással hidaltuk át (höhö). Indulásnál Vali megjelöli az autó mértani közepét a holttérben gonoszul megbúvó fával, de semmi sérülés, csupán tágranyílt szemek, elfojtott rötyögéstŒl rángó szájsarkak, végül egy nagy közös megkönnyebbült kacagás. Lefelé is szerény alváz ciribiri, de ezt már fel sem vesszük. Még mielött hazaérnénk, megnézzük a Katona-forrást, és a köré épített, valaha szép fürdŒt. Ryan párás szemmel integet gyermekkora szeretett „katkoljának”. Pityke már a ház elött vár minket, Œ munkából érkezik, és alaposan kiveszi a részét az esti hepajból a frissen feltöltött Unicum készlettel, merthát igen, ez az este is a tinktúrák fŒszereplésével végzŒdik.

Ezek után reggel nehézkesen ébredünk, amit nehezít a tény, hogy az idŒjárás semmivel nem járul hozzá, hogy megszépítse a napot. Szél, szemerkélŒ esŒ, múló kényszer az indulásra. Végül azért csak összekaparjuk magunkat, átgurulunk Tatabányára, a Vértes László-barlanghoz. Ebben sem lehet elfáradni, hacsak nem veszi valaki véresen komolyan a humorosan elhelyezett szıkületi létrát, és a hajtıkanyarral nehezített szuszogót, ami amúgy rosszabbnak tınik, de végül sima-liba volt visszafelé is. A végpont elött lecövekelünk, mert az utolsó létra reményvesztve rozsdáll a földön, mi pedik túl kényelmesek vagyunk a kissé kitett travizáshoz. Páran bekukkantanak még a SzŒlŒsi Arany-lyukba, de tényleg csak köszönni, aztán a  Lengyel-barlangba is, amit ugyan lakatmentesítettek nekünk, de a zár kinyitásához nélkülözhetetlen célszerszámot nem mellékelték. DE (But, ahogy Unti mondaná), Pitykével nem lehet packázni. Puszta kézzel, Bigyó felügyelŒt megszégyenítŒ ujjperckészlettel kinyitja a zárat. Nem maradnak soká itt sem, már bizsereg a sofŒrök ujja. Ákoska nem csap le a kínálkozó fuvarra, ezért könnyes búcsú, és kétfelé szakadva elgurulunk haza. A túra mottója: "bevág a tanga".

Nagyon hatékony hétvége volt, legnkábbis kelempászos mércével nézve, legközelebb a közelbe, a KeselŒ-hegyre jövünk kötelezni.

 

Csibe

 

Módosítás: (2012. április 02. hétfő, 07:56)

 
További cikkeink...