Belépés



Ki olvas minket
Oldalainkat 84 vendég böngészi

Túranaplók

Tata

A nagycsaládosok egyesülete már több éve szervez tábort olyan gyermekek számára,akiket hátrányos helyzetűeknek hív a köz. "Gerecse" Bene Zsolti,a program szervezőjük meghívott minket Tatabányára az idei táborba, hogy barlangásszunk velük.Ezek a 7 és 19 év közötti srácok még soha nem voltak barlangban, így nagyon várták az eseményt.

Csütörtök este megérkeztünk a táborba Dóri, Géza, Ryan, Hepe és én. Igazi barlangász hangulat alakult ki az asztalunknál, ami nem kis feltűnést keltett. Nem mintha mi nem lepődtünk volna meg az uttörősípjába gyakran belefújó Marikán, a tábor vezetőjén... A smasszer stílus mögött egy csupa szív asszonyka bújt meg. Még mi is vigyázállásban söröztünk.

Péntek reggel csatlakoztak Lilla, Attila és fia Levi, majd lassan elindultunk a Kálvária 1, 2 barlangokhoz, ahol kisebb csoportokban bebújtunk a gyerkőcökkel. Megszeppent arcok kis rózsaszín melegítőkben. Hosszú nagy tinédszer fiúk és a röcögővel megáldott ikerlányok mind, mind nagyon ügyesek voltak. Délutáni túrára 10 legügyesebb gyereket választottuk volna ki, ha Ryan szíve nem vajból lenne. Nehéz volt nemet mondani annak aki elpityeregte mágát, mert annyira szeretett volna velünk jönni. Szóval már ki tudja hányan elindultunk a Megalódusz barlangba. A bg.alsó szakasza vízzel teli volt, így két irányból csak néhány métert tudtunk bemenni, de a látvány így is szuper volt. Estére befutott Vali Kati és Pityke egy gömb alakú üvegecskével:) Ez jól esett így a nap végére.

A gyerekek már elaludtak, mikor a Kelempász brigád végre döntött: Na fel megyünk ahoz a bizonyos madárhoz! Igazi rosszalkodással zárult ez a nap! (A Turul madár tudja csak igazán...) Másnap a Veres-hegyi bg.-ot látogattuk meg. Kötélbiztivel a bejárati létrán félelmet legyőzve haladtak lefelé kicsik és nagyok. A barlang bejárati terméig mentünk.Innen termecskék nyíltak és mi lelkesen bújkáltunk a gyerekekkel. A hosszúra nyúlt kirándulás után vissza a táborba. Kaja!!! Egyesek az éhhaláltól megmenekülve fogyasztották ebédjüket, míg mások a védőitalt részesítették előnyben. :) Este kvízjáték a gyerekeknek, ahol minden fontos kérdésre tudták a választ. Pl.: Tudják mi az a kajmán, v. mi a barlangász védőital. Sütögető partival zártuk a napot, ahol megrohamoztak kis barátaink pólódedikálásért.

Vasárnap egy laza hullahopp verseny, ahol Hepe, mint versenyző 4 másodperces műsorával kápráztatta a közönséget. – Szép volt Hepe!!! Dél körül elköszöntünk, hogy tovább menjünk magunkat szórakoztatni egy kis társmentés gyakorlással. Renhagyóra sikeredett, mert a szén-dioxid nem kímélt. Ryan és én dimenziót váltottunk, majd visszatértünk a többiekhez lassan. Lélegezve mentegettük tovább egymást.

Ez a hétvége különösen kedves volt mindannyiunk számára. A kicsik lelkesedése és szeretete sokat jelentett. Arról nem is beszélve,hogy micsoda ellátásban volt részünk. Öröm, hogy jövőre visszavárnak minket és mi ott leszünk az biztos.

By Nyikolájjj

Módosítás: (2010. november 02. kedd, 14:33)

 

Hét lyuk - Zsomboly

Szerintem a 7lyuknál manók laknak. A Tűzhely Melletti Zsomboly nem ér véget a kusza kupacban álló hordalékfával, lemerészkedve a mindenféle növényi (??) csápokkal átszőtt ágak között, egy szép magas terembe jutunk, ahol még cseppköveket is látni! Csak azt nem értem, mé kell összefirkálni a falakat. Ez volt az első zsomboly, amit vasárnap megviziteltünk. Pityke és Ryan cangával nyomták felfelé, velük jól összetalálkoztunk Hűvösvölgytől nem messze. A –tunk alkotói: Géza a volánnál, Vali a mitfárer, Frenki és Rogos a hátsófront. De előtte még Zé átlogisztikázta nekünk a kollektív cuccokat a Kórháznál, ahonnan hamar leléptünk: jöttek ki a lakók a pszichiátriáról. A Templomnál Nyikoláj várakozott, aztán ő is csatlakozott a Csapathoz. Lelkes egyen-póló-csereberébe kezdtünk, mire az angyalok elbőgték magukat, hogy nekik nem jutott. De hiába az eső, bakfitty, mi nattyon dúúrván nyomtuk felfelé. Odaérve behédereltünk a Főcsarnok egyik mellékágába, aztán jött a Tűzhely Melletti Zsb., de erről már esett szó. Ez a Főcsarnok egy összemoházott, páragomolygásos csodahely. Innen egy másik likhoz mentünk, ami a Kacskaringós. A csel az, hogy a szűk beveztő után nyílik egy mélyebb akna, de sehol semmi dűbel vagy téká, hát, inkább viszlát. Az esőnek is, mert elállt. Mentünk tovább és elérkeztünk a Gerinc-Szurkához. Ide is lekukkantottunk, és az oldalra elkanyarodó részen bújócskáztunk. Lekapcsoltuk a lámpát, mire a következő egyén leért és na, talájjá meg, muhaha. Felkucorodtunk a falra. A sarokban valami gubó csüngölőzött. Mire kimásztunk, megjött Zé Annával, ők is csatlakoztak a Szurka-járókhoz. Aztán a 3 alapfokúsnak le köllött lépnie, de búcsúzóul virágot tűztek a többiek bringájára, kocsjára. Mit szóltatok?? ?

By Rogos

 

2009. június 19–21., 53. Barlangnap, Bükk, Hollóstetői kemping

A Kelempász Barlangjáró Csoport első, félhivatalos részvétele a Bükkben megrendezett 53. Barlangnapon esett meg. A szervezők kérésére a felszíni ügyeletet, és a – Marcell Loubens kupáért folyó verseny részét képező – kötélpálya kiépítését vállaltuk. A csoportot képviselték: Ryan (az érinthetetlen), Niki (a fecskeszakértő), Géza (a bátor, de inkább HP), Zé (a-nem-annyira-bátor-mint-Géza), Hobo (a bölcs). A péntek esti érkezés – mindenki meglepetésére :) – még sátorállítás elött bulizásba fulladt. Azért voltak, akik gondoskodtak a hencserről, így a “megfáradt” tagoknak volt hova visszavonulni. Szombaton reggel a kitűzött 8 órás találkozó rugalmasan 10 körül aktualizálódott, rövid eligazítás után 3 felé osztva a csapatot Ryan a kempingben segített a kötélpályánál, 2-2 ember pedig a verseny 2 checkpointjánál vette fel a szolgálatot. Az idő nem kedvezett a héderelésnek, a gyalázatosan alacsony érdeklődő (4 csoport, ami 75%-ban garantálta a dobogós helyezést) pedig nem segített az ingerszegény órák ritkításában. Míg a táborban maradottak a gyerekeket leszorítva a pályáról rögtönzött futballmérkőzést rittyentettek, addig a hegyen gebedőket a fagyos szél beűzte az autókba. Miután a hegyről visszaérkeztek a csapatok, elindultunk az aznapra tervezett túrára a Kajla-zsombolyba. Ezt a mi kedvünkért aranyosan beszerelve hagyták a szervezők, így a kiszerelést is megnyertük magunknak. Az este hagyományos keretek közt telt el. A jókedvű, wc-ben gitározós, büfében ordenálé módon kajabáló, majd hazakullogó emberek hajnalban még intettek egyet a bableves utóhatásaként idillien lebegő sátrakból kiűzött társaiknak, majd bevonultak fészkeikbe, vagy ahova befértek. A vasárnap reggel döcögősen indult, és még egy fincsi zápor is megtisztelt bennünket. Közös reggeli, sátorbontás, szinkronkajmánozás, és több kávé elfogyasztása után irány a Szeleta-zsomboly. Szerény hiszti, és a szokásos, még EU-komfortos tétovázás után fel a hegyre az újfent szakadó esőben. A zsomboly amúgy inkább szelekta mint szeleta, ugyanis olyan szűk a bejárat és az azt követő akna, hogy akadt, aki kényszerű felszíni ügyeletet válallt, és a bejutók is -50 m után inkább kifelé igyekeztek. Így viszont még belefért az időbe egy kellemes virslizős ebéd a Szikla krimóban Lillafüreden, majd könnyes búcsú és irány haza. Összességében sikeresnek mondható a hétvége a szerényen, de szigorúan teljesített napi egy barlanggal és az erős PR-al a csoport reklámozását illetően, amiben nagy segítséget nyújtottat az új egyenpólók (ezért külön köszönet Csibének).

By Csibe

Módosítás: (2012. március 14. szerda, 11:50)

 

2009. július 17–19. (fél-) Balaton kör két keréken

Felvetődött az ötlet, hogy a barlangon kívül is szervezhetnénk valamilyen sport aktivitit. A paintballt már lenyomtuk, a sakk nem a mi asztalunk, máshoz nem értünk, így a cangák mellett tettük le a voksot. Sitty-sutty megszületett a Balaton körüli bringatúra vázlata. Vali és a Pityke egy varázsütéssel csodásan megszervezték az egészet. A program: pénteken 7 óra, találkozó a Lágymányosi híd lábánál lévő parkolóban. A többség bringával érkezett, például Dóri (DRogos) is, aki a bringaúton még egy „sárgán” is átment nagy igyekezetében. Pityke betuszkolta puttony(os)ába a mellső kereküktől megfosztott bicókat, az embereket pedig 2 kocsiba toltuk be. Akik beneveztek: Niki, Vali, Dóri, Pityke, Ryan, Hobo, Frenki, Csibe. Zamárdiban a Mimlits klán nyaralójában szálltunk meg, ami egyben Pityke mester műhelye is volt a gyors szervizre szoruló bringák reparálásában (fékek, csomagtartók és kosarak kerültek a helyükre). Reggel a „7óradelegkésôbb8órás” indulás a hagyományosnak mondható késéssel kezdtük, majdnem 9-kor fel a vasra, tekerés a komphoz! Juhééj, indul a túra! Tök szép a Balaton! A Tihany is. Az északi part a nehezebbik, a csajok nehezen bírták a szivatós emelkedőket (kivéve a Terminátor Dórit), és a időjárás is direkt nagyon meleg volt. Szerintem 40 fok is volt. Vagy még több! Néhány frissítős megálló után bevártuk a pusztító vihart Badacsonyban, ahol találkoztunk az ÁrpádJones Baráti Körrel, akik meginvitáltak minket a szállásukra, mivel a csapat néhány tagja már az életéért küzdött a fáradtság, éhség, esô általi elázás és a még mindig távoli cél miatt. Innen még 15 km a nemesvitai túristaszálló, amit az édes Vali a polgármester úr közbenjárásával foglalt le nekünk :) Nnna itt elszabadult a pokol! Olyan parázs vita alakult ki a szállás miatt, hogy ilyent még hosszú életem sorám nem szagoltam. Fonyód, vagy Ederics? Ederics vagy Fonyód? Ha Fonyód, akkor inkább Ederics. De inkább Ederics, ha Fonyód. Vagy nem. Szóval azóta a fonyód egy szitokszó a csapatban, de szerencsére azóta újra egymásba szerettek a vitafelek, tehát minden rendben. Azért egy kis duli-fuli még kellett másnap, csak hogy mindenki tudja, hol a helye... Amúgy a szállás király volt, egy szép kis ódon falu ez a Nemesvita. Egy kocsma, egy ABC egymás mellett. De van pizza házhozszállítás. Igénybe is vettük :) Ez az éjszaka még elég rossz hangulatban tellt el. És a Pityke nagyon horkol! De télleg naon. Reggel kissé döcögősen indultunk, bevásárlás, reggelizés, még kávé, még fürdés, még egy kávé, ilyenek. Családiasan nyomtuk vasárnap a túrát, kímélve az élô szöveteket a fém vázon. A déli part lankásabb, több az árnyék és a túrista. És a kocsma. Az egyik 400 éves, és egy rom is megtekinthető a közelében. Meg is lett tekintve. A hely, melynek neve Fenék :) Télleg. Ebédeltünk is, söröztünk is, kicsit tekertünk is, de sokkal kisebb távot gyűrtünk le, mint előző nap, és jobban odafigyeltünk a lemaradozókra. Aztán Máriafürdőnél beadtuk a derekunkat, vonatra szálltunk, így kerültünk vissza a főhadiszállásra, ahol a kocsik, és a pénteki dinnye másik fele várt minket. Egy fô fürdőt vesz a tóban, 8 fő étkezik a parti büfében. Aztán bringák szét, kocsiba be, autópályára fel. Az interneten felellhető adatok szerint vagy 90 vagy 120 km körüli távot tettünk meg a 2 nap alatt. Tudja fene. Akárhogyis, a teljes Balcsi körút kb. fele! Sztem jó teljesítmény különböző kondicióban lévô és különböző felszereltségű bicókkal érkező emberektől. Élmény volt, és már szerveződik az őszi túra a Fertő-tó körül! Jippiiii!

By Csibe

Módosítás: (2010. november 02. kedd, 14:38)

 

2009. 07. 25–27., Naszály - Víznyelőbarlang

2009.07.25.

Utálok késni. Most mégis sikerült. A megbeszélt időponthoz képest fél óra csúszással érkeztem meg a találkozási ponthoz, Újpestre. A többiek – Nyikoláj, Drogos, Géza – addigra beszerezték az ellátmányt, így jó néhány sörösdoboz hempergett a kocsi csomagtartójában. Rögtön repülőrajtot vettünk és meg sem álltunk – Géza lakásáig. Közös erővel bedobáltuk a slószt, műnyulat, miegymást a zsákba és újra nekivágtunk, ezúttal már úti célunk felé. Vácnál kis kavargás után egy bőbeszédű buszsofőr segítségével megtaláltuk az odavezető utat. Szerencsére pontosan érkeztünk a bánya kapujához, ahol már vártak ránk a Troglonautások Travy vezetésével. A parolázás után a konvoj megindult a táborhelyig. Maga a bánya tiltott terület, külön engedéllyel tudtunk csak áthaladni rajta. A fejtés előtt elhaladva az embert megszállja a Star Wars érzés. Fénykardozni kéne! Hála Géza sofőrtudományának, épségben felértünk a táborba és megkezdtük a letelepedést; rövidesen lobogott a tűz és szisszentek a sörösdobozok. A szúnyogokkal azonban nem tudtunk mit kezdeni, túlerőben voltak. Már alkonyodott, amikor a második csapat jelezte érkezését. Ők már nem tudtak feljutni kocsival, így elindultunk értük gyalog. Rövidesen megpillantottuk a kicsi sárgát, amiből Vali, Kissági, Pityke és Hepe pattant ki. Felcuccolás után megtartottuk az eligazítást, majd sört szorongatva körbeültük a tüzet. A reggel pedig vészesen közeledett…

2009.07.26.

Hajnali 6 órakor Travy kíméletes ébresztésére megindult az élet, mindenki erőltette magába a reggelit, hogy legyen elég erő a hat órás túrához. Másfél óra múlva már a barlang bejáratánál voltunk. A barlangot lezáró ajtóhoz egy kb. 3-4 méteres lemászáson és egy szűk kuszodán keresztül lehet eljutni. A barlang egyik technikai különlegessége, hogy rádiókapcsolat köti össze a táborhellyel, ráadásul több ponton alállomás is van. A veszélyes helyekre, önbiztosítás használatára pedig táblák hívják fel a figyelmet! Hamarosan következtek a létrák, amiken végig önbiztózni kellett, így elég lassan haladtunk. Főleg a Holt-kürtő nagy létráján tartott sokáig, amíg mindannyian lejutottunk. Ezután következett a mintegy három órás túra a többnyire omladékkal kitöltött járatokon keresztül a végpont felé. Lefelé haladva több helyütt lehetett látni a teremmé szélesedő hasadékokban a tektonikus töréseket. Egyre több látványos cseppkőképződményt láttunk; sztalagmitokat, sztalaktitokat, cseppkőzászlókat. Egyik érdekesség a Denevérfüle-terem névadója, egy fület formázó cseppkő. Viszonylag sok helyen lehetett látni megalódusz héjak lenyomatát is. A végpont lassan, de biztosan közeledett, előtte azonban még le kellett küzdeni egy agyagos részt, ahol bár volt biztosító kötél, mégsem úsztuk meg fenékre esés nélkül. A jelenlegi végpont után még van egy szakasz, de az víz alatt volt, így itt volt a végállomás. A vállalkozó kedvűek – Géza, Pityke, Hepe – akik slószt is hoztak le magukkal, egy kicsit még kötelezhettek. Mi pedig elindultunk visszafelé. Vagy mi szüttyögtünk, vagy a köteles csapat volt profi, de egyszer csak utolértek minket, így a bejárathoz már együtt érkeztünk. A táborban kellemes meglepetés várt, egy bográcsnyi lecsó formájában. Ettől annyira erőre kaptunk, hogy elindultunk egy laza túrára és megmásztuk a Naszály-tetői kilátót. Sajnos Valinak, Kisságinak, Pitykének, Hepének le kellett lépnie este és távozott az egyik Troglonautás, Ádám is. A sok holmira való tekintettel lekísértük őket a kocsiig. Persze, egy kicsit érdekből is, mivel így tudtuk pótolni rohamosan fogyó sörkészletünket. Az este a szokásos hangulatban telt, amit nem kell részletezni, majd némi keresgélés után mindenki befeküdt a sátrakba.

2009.07.27.

Ezt a napot a kötéltechnikának szenteltük. A maradék csapatot a Troglonautások harmadik tagja, Marci vitte le a Holt-kürtőben és környékén beszerelt kötélpályákra. A létráktól egy könnyű majomhíddal kezdődött a móka és egy rövid ereszkedés után a kürtőnél voltunk. Innen újabb ereszkedésbe szereltünk, ez már a kürtő volt. Alig néhány méter után elértük a Timi-akna tetejét. Az akna kb. 17 méter mély, a beszállásnál meglehetősen szűk. Az alján világítás nélkül üldögélve, a felülről jövők lámpájának fényében az egésznek vidám tömlöc hangulata van. Visszamászás után folytattuk az ereszkedést a Holt-kürtőbe. Itt csak lassan haladtunk, nem csak, mert nem volt megosztás - bár így lehetett küldeni lefelé - az omlásveszély miatt azt is meg kellett várni, hogy az előző ember a kürtő alján a lehető legtávolabbra kerüljön a kötéltől. A kürtő falán jól lehetett látni a beszivárgó és lecsorgó vizek által keletkező függőleges barázdákat. Rövid pihenő után elindultunk felfelé, és hamarosan a létrák alatti szakaszon találtuk magunkat. Innen a Succubus kürtőbe mentünk, ahol látványos cseppkőrétegek, lefolyások voltak. Míg a többiekre vártam, társaságom csak két kisebb szótlan állócseppkő volt, így hamar el is álmosodtam. A Holt-kürtő felső részéből indul a Léghajós-kürtő. Ezt a létráról lehet megközelíteni. A kötél eléréséhez egy keresztben álló acélgerendán kell egyensúlyozni a mélység fölött. Erre csak Nyikoláj volt kapható, mi inkább felébresztettük Marcit majd elhagytuk a barlangot. Bár állítólag itt óriási számban fordulnak elő denevérek, a nyári időszak miatt csak a bejárathoz közel röpködött egy-kettő, valamint lejjebb találkoztunk egy feltehetőleg beteg állattal. Cserébe sok apró fekete troglobiont(?) fedelesszárnyút láttunk, valamint egy mintás potrohú fél centis, hosszúlábú kullancsra is ráakadtam, amint a cseppköveken szöszölt. A táborhelyen megint finomság várt: egy nagy tál padlizsánkrém. Sajnos időnk lejárt, így ebéd után a sátorbontás következett. Azért Vácon egy közös fagyizás még belefért, és meghívást kaptunk egy következő alkalomra. A feledhetetlen hétvégéért köszönet a Troglonauta Barlangkutató Egyesületnek: Travynak, Marcinak, Ádámnak és Toncsinak, valamint Kisságinak a szervezésért!

By Frenky

Módosítás: (2010. november 02. kedd, 14:39)