Szerintem a 7lyuknál manók laknak. A Tűzhely Melletti Zsomboly nem ér véget a kusza kupacban álló hordalékfával, lemerészkedve a mindenféle növényi (??) csápokkal átszőtt ágak között, egy szép magas terembe jutunk, ahol még cseppköveket is látni! Csak azt nem értem, mé kell összefirkálni a falakat. Ez volt az első zsomboly, amit vasárnap megviziteltünk. Pityke és Ryan cangával nyomták felfelé, velük jól összetalálkoztunk Hűvösvölgytől nem messze. A –tunk alkotói: Géza a volánnál, Vali a mitfárer, Frenki és Rogos a hátsófront. De előtte még Zé átlogisztikázta nekünk a kollektív cuccokat a Kórháznál, ahonnan hamar leléptünk: jöttek ki a lakók a pszichiátriáról. A Templomnál Nyikoláj várakozott, aztán ő is csatlakozott a Csapathoz. Lelkes egyen-póló-csereberébe kezdtünk, mire az angyalok elbőgték magukat, hogy nekik nem jutott. De hiába az eső, bakfitty, mi nattyon dúúrván nyomtuk felfelé. Odaérve behédereltünk a Főcsarnok egyik mellékágába, aztán jött a Tűzhely Melletti Zsb., de erről már esett szó. Ez a Főcsarnok egy összemoházott, páragomolygásos csodahely. Innen egy másik likhoz mentünk, ami a Kacskaringós. A csel az, hogy a szűk beveztő után nyílik egy mélyebb akna, de sehol semmi dűbel vagy téká, hát, inkább viszlát. Az esőnek is, mert elállt. Mentünk tovább és elérkeztünk a Gerinc-Szurkához. Ide is lekukkantottunk, és az oldalra elkanyarodó részen bújócskáztunk. Lekapcsoltuk a lámpát, mire a következő egyén leért és na, talájjá meg, muhaha. Felkucorodtunk a falra. A sarokban valami gubó csüngölőzött. Mire kimásztunk, megjött Zé Annával, ők is csatlakoztak a Szurka-járókhoz. Aztán a 3 alapfokúsnak le köllött lépnie, de búcsúzóul virágot tűztek a többiek bringájára, kocsjára. Mit szóltatok?? ?
By Rogos
A Kelempász Barlangjáró Csoport első, félhivatalos részvétele a Bükkben megrendezett 53. Barlangnapon esett meg. A szervezők kérésére a felszíni ügyeletet, és a – Marcell Loubens kupáért folyó verseny részét képező – kötélpálya kiépítését vállaltuk. A csoportot képviselték: Ryan (az érinthetetlen), Niki (a fecskeszakértő), Géza (a bátor, de inkább HP), Zé (a-nem-annyira-bátor-mint-Géza), Hobo (a bölcs). A péntek esti érkezés – mindenki meglepetésére :) – még sátorállítás elött bulizásba fulladt. Azért voltak, akik gondoskodtak a hencserről, így a “megfáradt” tagoknak volt hova visszavonulni. Szombaton reggel a kitűzött 8 órás találkozó rugalmasan 10 körül aktualizálódott, rövid eligazítás után 3 felé osztva a csapatot Ryan a kempingben segített a kötélpályánál, 2-2 ember pedig a verseny 2 checkpointjánál vette fel a szolgálatot. Az idő nem kedvezett a héderelésnek, a gyalázatosan alacsony érdeklődő (4 csoport, ami 75%-ban garantálta a dobogós helyezést) pedig nem segített az ingerszegény órák ritkításában. Míg a táborban maradottak a gyerekeket leszorítva a pályáról rögtönzött futballmérkőzést rittyentettek, addig a hegyen gebedőket a fagyos szél beűzte az autókba. Miután a hegyről visszaérkeztek a csapatok, elindultunk az aznapra tervezett túrára a Kajla-zsombolyba. Ezt a mi kedvünkért aranyosan beszerelve hagyták a szervezők, így a kiszerelést is megnyertük magunknak. Az este hagyományos keretek közt telt el. A jókedvű, wc-ben gitározós, büfében ordenálé módon kajabáló, majd hazakullogó emberek hajnalban még intettek egyet a bableves utóhatásaként idillien lebegő sátrakból kiűzött társaiknak, majd bevonultak fészkeikbe, vagy ahova befértek. A vasárnap reggel döcögősen indult, és még egy fincsi zápor is megtisztelt bennünket. Közös reggeli, sátorbontás, szinkronkajmánozás, és több kávé elfogyasztása után irány a Szeleta-zsomboly. Szerény hiszti, és a szokásos, még EU-komfortos tétovázás után fel a hegyre az újfent szakadó esőben. A zsomboly amúgy inkább szelekta mint szeleta, ugyanis olyan szűk a bejárat és az azt követő akna, hogy akadt, aki kényszerű felszíni ügyeletet válallt, és a bejutók is -50 m után inkább kifelé igyekeztek. Így viszont még belefért az időbe egy kellemes virslizős ebéd a Szikla krimóban Lillafüreden, majd könnyes búcsú és irány haza. Összességében sikeresnek mondható a hétvége a szerényen, de szigorúan teljesített napi egy barlanggal és az erős PR-al a csoport reklámozását illetően, amiben nagy segítséget nyújtottat az új egyenpólók (ezért külön köszönet Csibének).
By Csibe
Módosítás: (2012. március 14. szerda, 11:50)
|
Felvetődött az ötlet, hogy a barlangon kívül is szervezhetnénk valamilyen sport aktivitit. A paintballt már lenyomtuk, a sakk nem a mi asztalunk, máshoz nem értünk, így a cangák mellett tettük le a voksot. Sitty-sutty megszületett a Balaton körüli bringatúra vázlata. Vali és a Pityke egy varázsütéssel csodásan megszervezték az egészet. A program: pénteken 7 óra, találkozó a Lágymányosi híd lábánál lévő parkolóban. A többség bringával érkezett, például Dóri (DRogos) is, aki a bringaúton még egy „sárgán” is átment nagy igyekezetében. Pityke betuszkolta puttony(os)ába a mellső kereküktől megfosztott bicókat, az embereket pedig 2 kocsiba toltuk be. Akik beneveztek: Niki, Vali, Dóri, Pityke, Ryan, Hobo, Frenki, Csibe. Zamárdiban a Mimlits klán nyaralójában szálltunk meg, ami egyben Pityke mester műhelye is volt a gyors szervizre szoruló bringák reparálásában (fékek, csomagtartók és kosarak kerültek a helyükre). Reggel a „7óradelegkésôbb8órás” indulás a hagyományosnak mondható késéssel kezdtük, majdnem 9-kor fel a vasra, tekerés a komphoz! Juhééj, indul a túra! Tök szép a Balaton! A Tihany is. Az északi part a nehezebbik, a csajok nehezen bírták a szivatós emelkedőket (kivéve a Terminátor Dórit), és a időjárás is direkt nagyon meleg volt. Szerintem 40 fok is volt. Vagy még több! Néhány frissítős megálló után bevártuk a pusztító vihart Badacsonyban, ahol találkoztunk az ÁrpádJones Baráti Körrel, akik meginvitáltak minket a szállásukra, mivel a csapat néhány tagja már az életéért küzdött a fáradtság, éhség, esô általi elázás és a még mindig távoli cél miatt. Innen még 15 km a nemesvitai túristaszálló, amit az édes Vali a polgármester úr közbenjárásával foglalt le nekünk :) Nnna itt elszabadult a pokol! Olyan parázs vita alakult ki a szállás miatt, hogy ilyent még hosszú életem sorám nem szagoltam. Fonyód, vagy Ederics? Ederics vagy Fonyód? Ha Fonyód, akkor inkább Ederics. De inkább Ederics, ha Fonyód. Vagy nem. Szóval azóta a fonyód egy szitokszó a csapatban, de szerencsére azóta újra egymásba szerettek a vitafelek, tehát minden rendben. Azért egy kis duli-fuli még kellett másnap, csak hogy mindenki tudja, hol a helye... Amúgy a szállás király volt, egy szép kis ódon falu ez a Nemesvita. Egy kocsma, egy ABC egymás mellett. De van pizza házhozszállítás. Igénybe is vettük :) Ez az éjszaka még elég rossz hangulatban tellt el. És a Pityke nagyon horkol! De télleg naon. Reggel kissé döcögősen indultunk, bevásárlás, reggelizés, még kávé, még fürdés, még egy kávé, ilyenek. Családiasan nyomtuk vasárnap a túrát, kímélve az élô szöveteket a fém vázon. A déli part lankásabb, több az árnyék és a túrista. És a kocsma. Az egyik 400 éves, és egy rom is megtekinthető a közelében. Meg is lett tekintve. A hely, melynek neve Fenék :) Télleg. Ebédeltünk is, söröztünk is, kicsit tekertünk is, de sokkal kisebb távot gyűrtünk le, mint előző nap, és jobban odafigyeltünk a lemaradozókra. Aztán Máriafürdőnél beadtuk a derekunkat, vonatra szálltunk, így kerültünk vissza a főhadiszállásra, ahol a kocsik, és a pénteki dinnye másik fele várt minket. Egy fô fürdőt vesz a tóban, 8 fő étkezik a parti büfében. Aztán bringák szét, kocsiba be, autópályára fel. Az interneten felellhető adatok szerint vagy 90 vagy 120 km körüli távot tettünk meg a 2 nap alatt. Tudja fene. Akárhogyis, a teljes Balcsi körút kb. fele! Sztem jó teljesítmény különböző kondicióban lévô és különböző felszereltségű bicókkal érkező emberektől. Élmény volt, és már szerveződik az őszi túra a Fertő-tó körül! Jippiiii!
By Csibe
Módosítás: (2010. november 02. kedd, 14:38)
2009.07.25.
Utálok késni. Most mégis sikerült. A megbeszélt időponthoz képest fél óra csúszással érkeztem meg a találkozási ponthoz, Újpestre. A többiek – Nyikoláj, Drogos, Géza – addigra beszerezték az ellátmányt, így jó néhány sörösdoboz hempergett a kocsi csomagtartójában. Rögtön repülőrajtot vettünk és meg sem álltunk – Géza lakásáig. Közös erővel bedobáltuk a slószt, műnyulat, miegymást a zsákba és újra nekivágtunk, ezúttal már úti célunk felé. Vácnál kis kavargás után egy bőbeszédű buszsofőr segítségével megtaláltuk az odavezető utat. Szerencsére pontosan érkeztünk a bánya kapujához, ahol már vártak ránk a Troglonautások Travy vezetésével. A parolázás után a konvoj megindult a táborhelyig. Maga a bánya tiltott terület, külön engedéllyel tudtunk csak áthaladni rajta. A fejtés előtt elhaladva az embert megszállja a Star Wars érzés. Fénykardozni kéne! Hála Géza sofőrtudományának, épségben felértünk a táborba és megkezdtük a letelepedést; rövidesen lobogott a tűz és szisszentek a sörösdobozok. A szúnyogokkal azonban nem tudtunk mit kezdeni, túlerőben voltak. Már alkonyodott, amikor a második csapat jelezte érkezését. Ők már nem tudtak feljutni kocsival, így elindultunk értük gyalog. Rövidesen megpillantottuk a kicsi sárgát, amiből Vali, Kissági, Pityke és Hepe pattant ki. Felcuccolás után megtartottuk az eligazítást, majd sört szorongatva körbeültük a tüzet. A reggel pedig vészesen közeledett…
2009.07.26.
Hajnali 6 órakor Travy kíméletes ébresztésére megindult az élet, mindenki erőltette magába a reggelit, hogy legyen elég erő a hat órás túrához. Másfél óra múlva már a barlang bejáratánál voltunk. A barlangot lezáró ajtóhoz egy kb. 3-4 méteres lemászáson és egy szűk kuszodán keresztül lehet eljutni. A barlang egyik technikai különlegessége, hogy rádiókapcsolat köti össze a táborhellyel, ráadásul több ponton alállomás is van. A veszélyes helyekre, önbiztosítás használatára pedig táblák hívják fel a figyelmet! Hamarosan következtek a létrák, amiken végig önbiztózni kellett, így elég lassan haladtunk. Főleg a Holt-kürtő nagy létráján tartott sokáig, amíg mindannyian lejutottunk. Ezután következett a mintegy három órás túra a többnyire omladékkal kitöltött járatokon keresztül a végpont felé. Lefelé haladva több helyütt lehetett látni a teremmé szélesedő hasadékokban a tektonikus töréseket. Egyre több látványos cseppkőképződményt láttunk; sztalagmitokat, sztalaktitokat, cseppkőzászlókat. Egyik érdekesség a Denevérfüle-terem névadója, egy fület formázó cseppkő. Viszonylag sok helyen lehetett látni megalódusz héjak lenyomatát is. A végpont lassan, de biztosan közeledett, előtte azonban még le kellett küzdeni egy agyagos részt, ahol bár volt biztosító kötél, mégsem úsztuk meg fenékre esés nélkül. A jelenlegi végpont után még van egy szakasz, de az víz alatt volt, így itt volt a végállomás. A vállalkozó kedvűek – Géza, Pityke, Hepe – akik slószt is hoztak le magukkal, egy kicsit még kötelezhettek. Mi pedig elindultunk visszafelé. Vagy mi szüttyögtünk, vagy a köteles csapat volt profi, de egyszer csak utolértek minket, így a bejárathoz már együtt érkeztünk. A táborban kellemes meglepetés várt, egy bográcsnyi lecsó formájában. Ettől annyira erőre kaptunk, hogy elindultunk egy laza túrára és megmásztuk a Naszály-tetői kilátót. Sajnos Valinak, Kisságinak, Pitykének, Hepének le kellett lépnie este és távozott az egyik Troglonautás, Ádám is. A sok holmira való tekintettel lekísértük őket a kocsiig. Persze, egy kicsit érdekből is, mivel így tudtuk pótolni rohamosan fogyó sörkészletünket. Az este a szokásos hangulatban telt, amit nem kell részletezni, majd némi keresgélés után mindenki befeküdt a sátrakba.
2009.07.27.
Ezt a napot a kötéltechnikának szenteltük. A maradék csapatot a Troglonautások harmadik tagja, Marci vitte le a Holt-kürtőben és környékén beszerelt kötélpályákra. A létráktól egy könnyű majomhíddal kezdődött a móka és egy rövid ereszkedés után a kürtőnél voltunk. Innen újabb ereszkedésbe szereltünk, ez már a kürtő volt. Alig néhány méter után elértük a Timi-akna tetejét. Az akna kb. 17 méter mély, a beszállásnál meglehetősen szűk. Az alján világítás nélkül üldögélve, a felülről jövők lámpájának fényében az egésznek vidám tömlöc hangulata van. Visszamászás után folytattuk az ereszkedést a Holt-kürtőbe. Itt csak lassan haladtunk, nem csak, mert nem volt megosztás - bár így lehetett küldeni lefelé - az omlásveszély miatt azt is meg kellett várni, hogy az előző ember a kürtő alján a lehető legtávolabbra kerüljön a kötéltől. A kürtő falán jól lehetett látni a beszivárgó és lecsorgó vizek által keletkező függőleges barázdákat. Rövid pihenő után elindultunk felfelé, és hamarosan a létrák alatti szakaszon találtuk magunkat. Innen a Succubus kürtőbe mentünk, ahol látványos cseppkőrétegek, lefolyások voltak. Míg a többiekre vártam, társaságom csak két kisebb szótlan állócseppkő volt, így hamar el is álmosodtam. A Holt-kürtő felső részéből indul a Léghajós-kürtő. Ezt a létráról lehet megközelíteni. A kötél eléréséhez egy keresztben álló acélgerendán kell egyensúlyozni a mélység fölött. Erre csak Nyikoláj volt kapható, mi inkább felébresztettük Marcit majd elhagytuk a barlangot. Bár állítólag itt óriási számban fordulnak elő denevérek, a nyári időszak miatt csak a bejárathoz közel röpködött egy-kettő, valamint lejjebb találkoztunk egy feltehetőleg beteg állattal. Cserébe sok apró fekete troglobiont(?) fedelesszárnyút láttunk, valamint egy mintás potrohú fél centis, hosszúlábú kullancsra is ráakadtam, amint a cseppköveken szöszölt. A táborhelyen megint finomság várt: egy nagy tál padlizsánkrém. Sajnos időnk lejárt, így ebéd után a sátorbontás következett. Azért Vácon egy közös fagyizás még belefért, és meghívást kaptunk egy következő alkalomra. A feledhetetlen hétvégéért köszönet a Troglonauta Barlangkutató Egyesületnek: Travynak, Marcinak, Ádámnak és Toncsinak, valamint Kisságinak a szervezésért!
By Frenky
Módosítás: (2010. november 02. kedd, 14:39)
|
2009. december 08. kedd, 15:34 | 
Írta: Nyikolájjj | 
| 
| 